Lucy, a szociopata tudatfeletti

avagy hogyan csináljunk a Taxi-filmekből hantázó, életértelmetlen sci-fit

Ha a filmek szexelhetnének, akkor ez a Csúcshatás és a Taxi 1-2-3 tökéletesen skizofrén gyereke lenne a Lucy. Akit ráadásul épphogy kamaszodva még Luc Besson is megrontott. Akarsz róla beszélni? Persze, hogy akarsz.

Vannak azok a filmek, amik jók azért, mert jó a mondanivalójuk. Legalábbis rendelkeznek valamennyivel. Meg jók azok a filmek, amik látványosak, az akciójelenetek korrektül koreografáltak és mondjuk még a karakterek sem ragadtak meg a minden-mozgó-tárgyat-megdugó-macsó és a szőke-buta-prűd-maca szintjén. Meg vannak azok, amik egyszerre akarnak megfelelni mind a két kritériumnak, de a megalománia kellős közepén bekattantak a szponzorok és midnenáron valami sokat mondó, de triviális, nagy látványelemekkel rendelkező, de azért nem nagyon elszált mozit akarnak a kiéhezett nézők elé dobni. Na ez a Lucy.

Lucyt, a random ribancot elrabolja a kínai maffia és drogcsempészésre akarja használni a testét, a balhé azonban rosszul sül el. A nagyon új, nagyon elszállós drog tök véletlenül bejut Scarler Johanson szervezetébe, így idézve elő egy kisebb ősrobbanást az agyacskájában, hogy aztán annak minden négyzenmikromilliméterét ki tudja használni.

A film alapkoncepciója nem rossz, csak ezt a sztorit láttuk már más filmekben és jobban feldolgozva, jobban kibontva, érdekesebben előadva és kevesebb kocsifelfordulással (igen, például a fent is említett Csúcshatás). A karakterek nagyjából a nulla és a mínusz fél közötti skálán mozognak, úgyhogy ha csak a jellemfejlődés miatt néznéd meg a Lucy-t, dobd el, locsold le benzinnel és sóval és égesd fel a picsába az egészet. 

Azért Scarlett Johanson alakítása az elején tetszett. Morgan Freeman meg amúgy hány éves?! 40 éve ugyanúgy néz ki... (sorry Morgan, amúgy imádlak!) Nem is értem egyébként, hogy került a filmbe, merthogy szerepe nincs azon kívül, hogy ő Morgan Freeman...

A szociopaták nem robotok

De nem ám. Ez egy visszatérő probléma, ami olyan régi a nagyobb költségvetésű filmeknél, mint az alapvető ösztön az igényességre. sry. Soha nem értettem, miért kell a szociopatákat jellemtelen robotoknak beállítani, merthát attól, hogy valaki nem érez, nem jelenti azt, hogy rezzenéstelen arccal rendelkezik, elveszti a kapcsolatát az emberiességgel és gépszerűen végez mindent. És ez minden egyes filmnél és sorozatnál előjön, ahol szociopaták válnak antihőssé (legalább a pozicionálás megvan). Lehet, hogy nincs igazam, de tapasztalataim szerint ez csak a látszat, ennél jóval árnyaltabb a kép, tessék csak megnézni az Éjjeli férget. 

Ha már a jó öreg Luc-ről van szó, akkor joggal feltételezzük, hogy kapunk némi akciót is a pénzünkért cserébe. Természetesen ez most sincs másként, törnek az autók, csattognak a fegyverek, hullanak a népek is elég rendesen, ebben nincs hiány. Az első néhány jelenetnél ez talán még éppenhogy csak működik, de a sokadiknál... Őszintén? Olyat nem kapsz a pénzedért, amit nem láttál már valamelyik korábbi Besson filmben.

Egy ilyen tudományos témát és egy akciófilmet megpróbált összehozni - merész vállalkozás, és nem is sikerült maradéktalanul. Ettől függetlenül - ha nem is a sztoriért, vagy az akciójelenetekért érdemes megnézni, de - bizonyos animációs megoldások furfangosak és ügyesek voltak. Konklúzió? Az meg nincs. Az élet egy USB eszköz.

Címkék: kritika, film, lucy