Kordokumentum, vagy ügyes fikció? Thriller vagy feszült dráma? Emberi kapcsolatokról, vagy brutalitásról szóló film? Jaj ugyan, dehogy létezik egyszerre mindez! És pont az oroszoknál játszódik. Idegesítsd már anyukádat :D Álljunk csak meg egy pillanatra.... Tom Hardy a főszereplő? Jjja kérem, az mindjárt más. Emeljétek csak fel egy kicsit a Vasfüggönyt! Nézzünk mögé, hátha találunk egy sorozatgyilkost...

Miért van olyan érzésem, hogy amennyiben Tom kibaszott Hardy nem vállalta volna el a Child 44 főszerepét, a kutyát nem érdekelte volna a film? Talán Gary Oldman még megmozgatott volna pár százezer embert, szimpla tiszteletből, de egy, az '50-es években, a Szovjetunióban játszódó dráma-thriller önmagában véve kevés lett volna hozzá. Mármint az USA-ban, mert valahogy nehezen hiszem, hogy ezt a mozit Európának és Eurázsiának készítették. Persze, és itt jön egy óriási PERSZE nem minden a csomagolás, ugyanis a néhány éve még múló szeszélynek tűnő John le carrés sötét hangulatú, hidegháborús kémdráma mára felfutó tendenciát mutat Hollywoodban. És ennek én személy szerint tökre örülök. Nem azért, mert Ian Fleming csak a bal kanyarban van le Carréhoz képest, hanem azért, mert habár a világtörténelemnek ez egy közeli időszaka (amiről nagyszüleink simán órák hosszat tudnának mesélni), igen kevesen foglalkoztak vele eddig az álomgyárban. Arról ne is beszéljünk, hogy ennél még kevesebben vették a fáradtságot arra, hogy a Vasfüggöny mögé nézzenek, és az ott élő emberek mindennapjairól meséljenek. Nahát A 44. gyermek egy ilyen film. Ahogy Szamár mondaná a Shrekből: rétegelt, mint egy parfé. Vagy mint egy hagyma. 

Lengesd a zászlót, haver!

Történetünk 1933 körül kezdődik Ukrajnában. Egy éhínség miatt árvaházba került fiú megelégelve körülményeit megszökik. Út közben orosz katonákba fut, akik megetetik, majd elkeresztelik Leonak - mintegy a bátorság szimbólumaként. A fiúval legközelebb már férfiként találkozunk 1945-ben, Berlinben, a Reichstag ostrománál. Hogy ennek mi a jelentősége? Miután az összes német katonát megölik, a győztes sereg kitűzi a szovjet zászlót az épület tetejére. S vajon ki erre a szerencsés kiválasztott? Hát persze, hogy Leo, aki ezzel a mozdulattal be is biztosítja karrierjét. Az MGB (Állambiztonsági Minisztérium, a KGB elődje) tisztje lesz, akinek feladata az, hogy felkutassa az állam ellenségeit.

1953 szép időszak a moszkvaiak számára. Már persze ha az a moszkvai történetesen MGB-s tiszt, mindenki más attól retteghet, mikor viszi el a fekete autó. Rutinmunkának indul Leo egyik ilyen nyomozása is, ám arra nem számít, hogy egy kínvallatás után felesége neve is a kalapba kerül. Azt a parancsot kapja, hogy nyomozzon a kedves után.

Menet közben aztán döntenie kell arról, hogy feladja-e Raisa-t, és tovább él, vagy vállalja a kockázatát annak, hogy az egész családot megölik/a Gulágra, vagy egy hasonlóan balsorsú helyre küldik. Leo végül felesége mellett dönt, ezért egy éjszaka elviszik őket, majd másnap reggel férjet és feleségét felrakják az első Volksba, az isten háta mögé tartó vonatra. Leot lefokozzák milicistává, Raisa pedig tanárnőből takarítónővé avanzsál.

Ám ez csak a probléma egyik része. Leo legjobb barátja, Alekszej fia vonatbalesetet szenved. Persze azt is tudni kell a dologhoz, hogy a tettes egy olyan vonat volt, ami megfojtotta, majd megvagdosta a gyereket és még a gyomrát is kivette. De mint tudjuk, a "paradicsomban nincsenek gyilkosságok", mert "a gyilkosság kapitalista kórság". Így hát nyomozni sem lehet az ügyben. A hasonló körülmények között meghalt kisfiúk holtestei azonban szaporodnak, ami fölött már nem lehet egyszerűen csak szemet hunyni. Volksban is felbukkan egy tetem, majd kiderül - országszerte összesen 44 gyereket öltek meg ugyanazzal a módszerrel, vasúti vonalak mentén. Nincs más választás: nyomozni kell, hiszen ha Leoék nem állítják meg a sorozatgyilkost, istentudja, mennyi fiúnak kell még meghalnia.

Jé, az ott a 3-as metró? Nahát, pont egy ilyen iskolában tanultam én is!

Hogy mennyire hatásosan állították össze A 44. gyermeket, azt onnan lehet tudni, hogy mi, magyarok akár otthon is érezhetjük magunkat a film környezetében. Annyira jól sikerült imitálni ugyanis a szocialista környezetet, hogy szinte már otthon érzi magát benne az ember. Igen csak el kellett gondolkodnom a metrós jelenetnél, hogy azt nem Budapesten forgatták-e (persze gyanús volt, hogy a kocsik szürkék, nem kékek), és az egyik moszkvai, iskolás jelenetnél is majdnem megszólaltam, hogy nahát, pont így nézett ki a mi iskolánk is! Meg mondjuk több tucat másik, amelyikben eddig megfordultam (egyébként a filmet nagyrészt Csehországban forgatták). A Szovjetunióban minden ugyanarra a mintára készült, a szomorú igazság pedig az, hogy 25 év alatt olyan sok minden azért nem változott. Ehhez adódik hozzá a besúgórendszer, az állandó rettegés, a mindent elborító ipari füst és a keményen dolgozó, a felszín alatt mély szegénységben élő kisemberek tengere. Szóval a hangulat nagyon eltalált, sötét, komor, tele feszültségekkel, és habár az én generációm nem tudhatja, milyen a szocializmus, az általam hallott beszámolók szerint valami ilyesminek képzelem el az '50-es évek Magyarországát is. Ez egy óriási tükröt mutat a rendszernek nem csak a titkolt nyomorról, félelemről, a napról napra élésről, de az MGB/KGB módszereiről, a párttagok és a felső vezetés dőzsöléséről, a munkásosztályról, meg sok-sok más dologról is. Ami pedig a legszomorúbb az egészben, hogy van némi aktualitása, hiszen vannak olyan országok, ahol a szovjet örökség még ma is érezteti hatását. (Igen. Persze. Teljesen véletlen, hogy a filmet Oroszországban betiltották.)

A másik nagyon eltalált dolog a filmben a történetvezetés. Habár több szálon fut a cselekmény, mivel amellett, hogy egyrészt a két Demidov - Leo és Raisa - sorsának alakulásából indulunk ki, ott a nyomozás, plusz néhány jelenet erejéig a gyilkos szemszögéből is látunk néhány momentumot, plusz számtalan olyan kis mellékszál van, aminek hol van, hol nincs semmi jelentősége. Kicsit olyan ez, mintha az életet magát néznénk. Amit a készítők szuperül oldottak meg, hogy ezek valahogy mégis egy egységet képeznek, csak akkor ütközünk problémába, ha valakinek el szeretnénk mesélni, mi is történik a filmben. Ekkor jön elő az, hogy hol is kezdjem?! Ez persze elsősorban abból fakad, hogy könyvből adaptálták vászonra a történetet, így a rendező és a forgatókönyvíró lehetőleg mindent egybe akart sűríteni, amit lehet, hiszen ez "csak" egy első, bevezető rész volt. Bezony. Lesz még folytatás is. 

Mindenképp megemlítendő Daniel Espinosa rendező neve, aki szép munkát végzett a filmmel. Mind a tartalom, mind a látványvilág nagyon egységes, főleg annak tükrében, hogy sok-sok részletre kellett figyelni egyszerre, és komoly tudásról árulkodik az is, hogy nem esett darabjaira a film. Pedig eshetett volna, mégis egy feszes dráma-thriller lett a végeredmény, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődést, az utolsó képkockákig. A következő pacsi Tom Rob Smithnek jár a könyvért, izgalmas darab, átüt a vásznon az, mennyire jól meg van írva. Érdekes maga az alaptörténet, jók a karakterek, van jellemfejlődés, ügyesek a párbeszédek, sosincs holtpont. Habár azt mondják, film után csalódás az eredeti könyvet elolvasni, mindenképp felkerült a listámra, már csak a folytatások végett is. Ki tudja, azok mikor kerülnek moziba....

Go Hardy, go!

A 44. gyermek pikantériáját nem csak a feszült történet és a remekül kidolgozott hangulat adta meg, hanem a színészek is. Amint azt az elején is említettem, Tom Hardy nélkül nem működött volna a film, de nem csak azért, mert nem vonzotta volna be a közönséget a mozikba. Ismét egy remek alakítást nyújtott, amivel immár minden kétséget kizárólag bizonyította, hogy nagyszerű karakterszínész. (Amit mondjuk eddig is tudtunk :3) Ha lesz egyszer egy olyan sorozat, aminek az a címe, hogy True Russans, akkor légyszilégyszi Hardyt kérjék fel a főszerepre, mert elképesztő hitelességgel adta az orosz katonát. Jó, persze, oké, látszik a fején, hogy brit, de a fene se gyanakodna rá, ha kettősügynök lenne (én szóltam...). Leo Demidovhoz kellett az az őszinte kíváncsiság, a vasszigor, a kemény igazságérzet és a kitartó hűségesség, ami ennek a fiúnak minden porcikájából árad. Ha Vaszilijt, a faszfej pedálgépet kellett volna eljátszania, pontosan ugyanilyen precizitással dolgozta volna ki a karaktert, és ez valahogy megnyugvással tölt el, ennek okán pedig bizton állíthatom, hogy a generációja egyik legjobb színésze. Még, még, méééég több Hardy filmet a világnak!

Partnere, Noomi Rapace is szépen kivitelezte Raisa karakterét. A titokban valószínűleg kettős életet élő (Spoiler: sosem derül ki, hogy tényleg kémkedett-e, esetleg segített olyanoknak, akik cselt szőttek, de arra mindenesetre vannak jelek, hogy minimum félrekefélt az iskolaigazgatóval), belül rettegő, ugyanakkor szívós és kitartó tanárnő méltó társa az MGB ügynöknek. Rapace ügyesen táncol a pengeélen és mindenki érzelmeinek húrjain, egy olyan vasakaratú nőt kapunk alakítása által, akit hol arcon csapnánk, hol megölelgetnénk, és egyáltalán nem éreznénk túlzásnak, ha mindez egyszerre történne. Látszólag mindenki őt akarja, de csak azért, mert elérhetetlen. És ez hölgyek - ez bizony nagy fegyver egy nő kezében. 

A Gary Oldmannel is fémjelzett film igen kevés Gary Oldmant tartalmaz. Ami elég szomorú. Iszonyatosan jelentéktelen szerepecskét kapott, amiben a nagy öreg nem brillírozhatott. Nesterov tábornok, a volksi milicisták vezérének a nyomozás egyik kulcsszereplőjének kellett volna lennie, ehelyett csak annyit láttunk belőle, hogy néha meg akarta csapkodni Demidovot, aztán hirtelen legjobb barátok lettek, de hogy hol és mikor, azt senki nem tudja. Az persze - ahogy már korábban is írtam - hozzá kell tenni, hogy egy első részről van szó, Nesterovnak pedig még lesz szerepe a jövőben, itt viszont azon túl, hogy bemutatták, illetve húzónév volt, kurvára feleslegesen szerepeltették. Bocs Gary. Szeretlek.

Joel Kinnaman. A legnagyobb férgeket alakító színészeknek sosincs könnyű dolguk, és valahogy mindig ők azok, akiket a legkevésbé értékelnek. Pedig Kinnaman előtt még fényes jövő áll főgonoszként, mert olyan sztoikus, ugyanakkor undorral teli arccal még nem sok embert láttam játszani, mint őt. Az alakít igazán hiteles negatív szereplőt, akit legszívesebben szaroslapáttal ütnél agyon, hát ez abszolút megvolt ezúttal. A gyáva, mások hátán felkapaszkodó, érzéketlen aktakukac tökéletes mintapéldányát kínálta tálcán a nézőknek. Istenien festette le az olyan agymosottak százait, ezreit, akik bármit képesek voltak megtenni a hatalomért a párt nevében, teljesen mindegy, kin kellett ehhez keresztülgázolni, vagy kit kellett ehhez feldobni. Na erre mondják azt, hogy egy kopejkáért még az anyját is eladná. Legnagyobb örömömre láthatjuk még nagy filmekben, például a Suicide Squad-ben jövőre. Ja, amúgy ő volt a Robotzsaru 2014-ben. BTW.

Most akkor az miért történt? És ez...?! Aki érti, jelentkezzen!!

 Sokan felrótták a film készítőinek angol nyelvű fórumokon, hogy miért beszélnek a színészek orosz akcentussal az eredeti szinkronon. Ez persze azoknak szúr fület elsősorban, akik feliratosan nézik a filmet. Igen, ez elsőre elég fura, de valahol érthető, ha angol/amerikai/svéd színészek természetes angol kiejtéssel beszéltek volna a film során, az sokkal inkább disszonánsabb és hiteltelenebb lett volna, mint így, hogy angolként/amerikaiként/svédként úgy játszották az oroszt, mintha azok az oroszok angolnak adták volna ki magukat. A lényeg a lényeg, ha belegondoltok, ez - legalábbis szerintem - sokkal hitelesebb volt így, mintha egyszerű angolsággal tolták volna végig a filmet, ami minden mellett óriási plusz terheket rótt a színészekre (mivel az akcentusra is figyelni kellett, nem csak a színészi játékra és a szövegre).

Ez azonban csak egy icipici probléma ahhoz képest, hogy jó pár dolgot egyáltalán nem lehet érteni a filmben. A történetvezetésben ugyanis nem csak pozitívum a sok mellékszál, hanem komoly negatívum is. Pontosan ezért nem jár pacsi Richard Price forgatókönyvírónak, az ő dolga lett volna ugyanis elvarrni minden szálat. Ezek a mellékszálak ugyanis nagyrészt nyitottak maradnak, érthetetlen, mi volt velük az eredeti cél, illetve nincs jelentősége a történet alakulása szempontjával, vagy egyszerűen csak logikátlan. Utóbbira jó példa az, mikor a házaspár Volksból visszatér Moszkvába nyomozni, a tábornok nyaralási papírokat állít ki nekik. Ami elméletileg oda-vissza útra jogosítja őket, ezért nehezen érthető, miért kell elmenni Ivanhoz, hogy segítsen nekik kijutni a városból.

SPOILER

A gyilkosnak van egy fia? Az ő szemszögéből látott utolsó jelenet az volt, amint egy fiút hazavisz a vasútállomásról. A kompozíció eléggé félreérthető, hiszen úgy tűnik, mintha egy család lennének, ugyanakkor ha mégsem a fia, hanem a következő áldozata, akkor miért vitte haza? A feleségnek milyen szerepe volt ebben az esetben? Mit csinálnak a gyerekkel? És hová lett a gyerek a film végén??

És egy újabb SPOILER

Miért ölt a gyilkos? Merthogy a motivációjáról gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg, hiszen Vaszilij volt olyan kedves, és főbe lőtte, mielőtt bármit elárulhatott volna. A megértésben az alkotók sem segítettek semmit, hiszen semmilyen nyomot nem hagytak a nézők számára. A sorozatgyilkosoknak mindig van valamilyen motivációjuk, ennek pedig még rituáléja is volt. Megfojtotta a gyerekeket, majd kivette a gyomrukat és a hátukon vágásnyomokat hagyott. A tetemeket végül valamelyik vasútvonal mentén, egy erdőben, vagy vasútállomás elhagyatott részén hagyta. De miért? Hiszen az, hogy nehéz gyermekkora volt, nem ok erre, valaki nyilván bántalmazta. Talán az árvaházban? Talán a gyerekek? Ezért állt bosszút kisfiúkon? Ezzel fitogtatta az erejét? Hogy megmutassa, végre ő az erősebb és képes elbánni a gyengébbekkel? De még a katonaorvosi múlt és a háborúban való részvétel sem magyarázat az egészre. Igen, valószínűleg megkínozták, annak hatására tört meg, de azt magyarázza már meg valaki, a belsőségeket miért vette ki?! Ha van elméletetek arról, hogy mi volt az indíték, kommentben osszátok meg velünk! ;)

Summa summárum

A 44. gyermek egy jól eltalált, hangulatos, izgalmas, feszült thriller, ami jól ábrázolja azt, milyen lehetett a Szovjetunióban élni 1945 után. Mindehhez jönnek a remek színészek, akik sok pluszt toltak hozzá a filmhez. Azonban korántsem sikerült tökéletesre, hiszen sok benne az elvarratlan, zavaró szál, ami felvet néhány kellemetlen kérdést. Értjük, hogy ez egy bevezető rész, és bizonyos karaktereket csak a következőben bontják ki - már ha lesz következő rész -, de megoldhatták volna máshogy is a helyzetet. Mindenesetre elég szomorú, hogy az IMDb-n csak egy gyenge 6,4-es értékelést kapott, hiszen ez a hibái ellenére is egy erős, 10/8-as film, amit 

nézz meg, ha szereted a történelmi filmeket, szeretnél egy szocializmusról is szóló mozit látni, érdekelnek a sorozatgyilkosokról szóló történetek, csíped a könyvadaptációkat, rajongasz Tom Hardyért;

de ne nézz meg, ha ódzkodsz a thrillerektől, gyilkos indulatokat vált ki belőled a talpnyalók látványa, vagy nem bírod az olyan filmeket, amik több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.