Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, mikor elgondolkodtunk rajta: megéri? Kell ennyi hajtás? Minek csinálni ezt az egészet? Mindez csak önámítás.... Azt már jóval kevesebben tehetjük meg, hogy ilyenkor leugrunk egy wellnessbe, vagy épp egy svájci magánszanatóriumba áztatni petyhüdt testünket. De viszonylag kevesen mélázunk el azon is, mitől, vagy miért vagyunk betegek - és nem kellene-e inkább betegségként felfognunk azt az egészségesnek hitt állapotot, amelyben élünk? Mai filmünk, az egészség ellenszere nem csak az önfeledt fürdőzésről szól - hanem a gyógyír kereséséről és egy kicsit a hallhatatlanságról is, persze akkor, ha túllépünk az ijesztgetésen.

A stresszes bróker-negyedből a titkoktól terhes svájci nyugalomba 

A nagy brókervállalat vezérigazgatója, a korosodó Pembroke látszólag megőrül. Tűzgyújtó hangvételű levélben közli a cég igazgatóságával, mi a baj a neokapitalizmussal, a versenyszellemmel, és az emberrel egyébként. Beteget jelentve egy, a svájci Alpok lábánál fekvő szanatóriumba utazik, miközben az igazgatóság a fiatal spekulánst, a csalásba keveredett Lockhartot szalasztja utána, ugyanis szükségük van egy bűnbakra. Ki más is lenne megfelelőbb erre, mint egy vén bolond? Nem lévén választása, Lockhart utána megy, de már az indulás előtt tudni: valami baj van azzal a hellyel.

A festői szépségű tájban elhelyezkedő szanatóriumról - ahová a leggazdagabbak járnak gyógyulni - furcsa legendák keringenek, főleg a hegy lábánál fekvő faluban. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a kastély ura 200 éve olyannyira a vérvonala megszállottja lett, hogy csak a húga volt elég jó számára a gyermeknemzésre. A nő azonban meddő volt, a falusiak pedig mindeközben összeaszott, múmiaszerű tetemeket találtak a környező földekben, szántás közben. A népnek ez nem tetszett túlságosan, ezért a báróékra gyújtották az egész épületet, a bárónőt pedig mielőtt megégették, gyakorlatilag kibelezték.

Az intézményben több furcsaság történik, ha pedig ez sem lenne elég, Lockhart megismerkedik a különös, tizenéves, világot soha nem látott Hannah-val, de felszínre tör benne a gyerekkori, feldolgozatlan trauma is, apja halála. A fiatal férfiban lassan tudatosulni kezd: veszélyben van küldetése és nemhogy Pembroke-ot, de valószínűleg saját magát sem tudja kijuttatni a titkokkal és vízzel terhes szanatóriumból.  

A majdnem jó, de mégis rossz cselekmény 

Az Egészség ellenszere legfőbb gyengesége a történetben rejlik. A nézőnek nem kell nagy krimirajongónak lennie ahhoz, hogy már a kastélyba menet leesen, mire hegyezik majd ki a történetet. Szerencsére az írók annál rafináltabbak voltak, hogy gagyi horrort csináljanak, ezért csak félig lett gagyi a film, az is főként a tetőponttól válik valami elkorcsosult, kissé banális kifejlethez. Ugyanakkor azt is le kell szögezni: ez nem horror. Igen, vannak benne ijesztgetős elemek, igen, elég komor a hangulata, de ez egy klasszikus misztikus thriller (annak minden előnyével és hátrányával), ami sem többet, sem kevesebbet nem ad, mint amit a trailerben kínál. Ott ugyanis gyakorlatilag az összes jó részt ellőtték, csak a gyenge csattanó(cska)t hagyták ki.

//Spolier://mindent megkapunk, amire egy misztikus thrillerbe öltöztetett krimitől számíthatunk: megvan az anya "kasszandrai" kifakadása fia indulása előtt, a vészterhes szanatórium, amiről titokzatos legendák keringenek, a horrorokból jól ismert, feszültségkeltő elemek (fura hangok, fura állatok, fura látomások, végtelen folyosók, ajtó nélküli szobák), fülbemászó, szomorú dallam, a mosolygós, ám gonosz személyzet, a mindenkit dróton rángató, ördögi igazgató, de van itt családon belüli erőszak, az örök életet kereső ősgonosz és annak tűz általi megsemmisítése is. Micsoda megdöbbentő fordulat, hogy a doki a báró.... //Spoiler vége. //

A hely, ahol a víz nem az élet forrása 

Érdemes néhány szót ejteni a legnyilvánvalóbb szimbólumokról, azok ugyanis segítenek megérteni a nem sok tanulságot rejtő végkifejletet.  

Rögtön az elején találkozunk egy szarvassal – ez az az állat, amelyet Lockharték kocsija elüt, s ami miatt a férfi hosszabb időre a szanatóriumba kerül. Az elhullott bak még egyszer felbukkan a filmben (kicsit Kör kettősen, vagy épp Hannibalosan...), mikor Lockhartot elvezeti Pembroke-hoz. A szarvas a legtöbb kultúrában a ciklikus megújulás, a termékenység, az újjászületés, a Nap szimbóluma. A germán és a kelta mitológiában szintén a Nap- és fényszimbolikával, illetve a ciklikus regenerációval kapcsolódik össze a bőség, a termékenység, a tavaszvárás rítusaiban.

A filmben központi szerepet kap a víz, mint az élet forrása, a gyógyulás kulcsa. Az alaktalan, formátlan víz általában női princípium, maga az ősanyag. A teremtésmítoszok őselemeként az elemek egyike maga az univerzális anyaméh; a Magna Mater. A vízből mint az élet forrásából kiemelkedő dolog formát kap, vagyis megszületik, behatárolhatóvá válik, s elkezdi önálló életét. Ennek a teljesen fordítottja is igaz a filmben, de nem lövöm le a poént. 

A két és fél órás misztikus thriller alatt elég sok angolnát látni, látomásokban és látomásokon kívül, ám ezeknek leginkább a bizarr kúrában van jelentősége. Ha köze van hozzá, ha nem, a kínai hagyomány szerint ehhez a halfajhoz fallikus jelentés is társul, egy párt általában a frissházasoknak adtak nászajándékba a termékenység eléréséért. Ez azért ad némi pikantériát a történetnek, habár a filmben erre semmilyen utalás nincs. 

A szürke senkik és a báránybőrbe bújt farkas 

A történetben többször látunk flashback-eket a főhős, Lockhart múltjából, ami segít helyre tenni azt, miért ennyire cinikus, kétkedő és mondjuk ki, paraszt másokkal szemben. A rögeszmévé váló küldetéstudat csak lassan billen ki, ahogy nő a veszélyérzete, miután kényszerkezelésbe vették, úgy tör ki a férfiból a túlélési ösztön. Lockhart nyomozni kezd azután, mi folyik a szanatóriumban, egyre inkább előtör belőle egyfajta igazságszolgáltatási kényszer, amit az vált ki, hogy kiderül: a vézna kis Hannah veszélyben van. A lovagiasság pedig mindent felülír:   m e g   k e l l    m e n t e n i    a     b a j b a    j u t o t t    l á n y t. A figurát pedig hitelesen hozza  Dane DeHaan (Az erő krónikája, Fékezhetetlen, A csodálatos Pókember 2). Ügyesen játssza a beteges, túlhajszolt spekulánst, aki egyik pillanatról a másikra válik valaki megmentőjévé, habár világ életében nem nézte más érdekét, csak a sajátját és az anyjáét. A szürke senkiből azonban a svájci táj szépségében sem válik valaki nagy V-vel – a betegségre nincs ellenszer, csak az egészségre - ezt valamennyire csak az utolsó képkocka oldja fel

Mia Goth (A túlélő, Everest, A nimfomániás 2) játssza az ártatlan, de egyre inkább nőiesedő Hannah-t. Annak ellenére, hogy a színésznő 24 éves, simán letagadhat magáról majd' 10 évet, ártatlanságával, törékenységével pedig eléri, hogy mindenki őt akarja megmenteni – a maga módján. Persze ő az, aki a leginkább bábja az egész cselekménynek, ezért túl nagy karakterfejlődésen nem megy át, épp csak annyin, hogy megtehesse a sorsfordító lépést, ami felszabadíthatja őt, és frissen szerzett barátját. Goth játéka ilyen szempontból kifogástalan.

Jason Isaacs (A hazafi, Pán Péter, A sólyom végveszélyben), azaz dr. Volmer karektere és játéka sem hoz túl nagy meglepetést, van benne egyfajta linearitás. Amint megjelenik a vásznon, mindenki tudja, hogy a farkasbőrbe bújtatott báránybőrbe bújtatott farkas (igen, direkt fogalmaztam ilyen cikornyásan). Azt ugyanis bárki láthatja, hogy a gyógymódot megszállottan kereső férfi mosolya semmi jót nem jelent. Kedvessége talán még elaltatná a figyelmet, de a kezdeti segítőkészség után egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a szanatóriumban zajló kúrákkal valami rossz szándéka van. Ez akár jelenthetné azt is, hogy az írók valami másról akarják elterelni a figyelmet, a jó doktor pedig nem is annyira rossz – pedig az. És ez valahol elszomorítóan banálissá teszi a végkifejletet. Azt, amit elvártak Isaacs-től, azt hozta: //SPOILER// a jóindulatúnak tűnő, Dorian grey-i képességekkel rendelkező igazgató azonban nem több, mint egy közönséges horrorfilmbéli báró, és ez annyira végtelenül elkeserítő, mint a narancsos-kakukkfüves köptető, amit szednem kell. //SPOILER VÉGE// 

Mindent legyőző képek 

A film elvitathatatlan és legerősebb pontja a képi világ, amelyet operatőri munkásságáért Bojan Bazelli-nek köszönhetünk. Például az ilyen pillanatokért:  

Ebben hasonlóan fontos szerepet játszott a rendező Gore Verbinski, aki a többé kevésbé jó Karib-tenger kalózai trilógia és az olyan vígjátékok, mint a Rango vagy gyerekkorom óriási kedvence, az Egértanya után ismét olyanhoz nyúlt, ami már elsőre sem sikerült rosszul neki: a hidegrázáshoz. Ő rendezte például az első Kört (ami jó is volt),  de 13 évet kellett várnunk arra, hogy visszatérjen egy rokonműfajhoz. Nem volt baklövés, bár - mivel forgatókönyvíróként is jegyzi a filmet – gondolkodhatott volna még rajta egy sort. A feszültség ennek ellenére jól felépített, tetszettek az apróbb csavarok, az atmoszféra pedig kellően nyomasztó, habár tehettek volna rá még egy lapáttal.

Külön dícséretet érdemelnek a vágók, amiért a szép snitteket nem barmolták szét, de természetesen a teljes stábnak is jár egy taps, hiszen kihozták a bénácska sztoriból azt, amit lehetett. A zenét Benjamin Wallfisch szerezte, akinek munkái horrorokból és drámákból lehetnek ismerősek, a kissé hidegrázós dúdolás valószínűleg még egy darabig okoz némi dallamtapadást (én legalábbis nehezen tudtam elaludni miatta tegnap éjjel). 

Summa 

A nem rossz, de nem is egetrengető misztikus thriller, az öt hónap alatt leforgatott Az Egészség ellenszere azért maradhat emlékezetes, mert vizuálisan fantasztikus élmény, egy ideig pedig idegborzoló krimi is. Azt azonban, hogy egy konklúzió nélküli és gyenge történettel rendelkező alkotásról van szó, az is bizonyítja, hogy a mozikban bukta volt: a film összköltségvetését 40 millió dollárra becslik, ám világszerte 26,5 millió dollárt hozott a konyhára az első egy hónapban.

Végeredményben a tanulság:  

"A gyógymód az ember állapotára a betegség, mert csakis akkor van remény a gyógyulásra. "