Mad Max – Fury Road: Haragina és a 40 nagymama, avagy a film, aminek nincs, nem volt és soha nem is lesz aurája
Tudjátok mit? Én nem akartam bántani az új Mad Max filmet. Vicces formában szerettem volna tálalni Walter Benjamin a műalkotásokkal kapcsolatos aura-meghatározását, mindezt a filmművészetre vetítve. Aztán azt is szerettem volna kifejteni, hogy annak ellenére, hogy a Fury Road forgatókönyve olyan egyszerű, mint egy faék, és az egyik legtipikusabb blockbuster, ami idén eddig kijött, egészen nézhető volt. DE A VARÁZS ELMÚLT, és a szakmaiság szelével szembepisilve, bevallottan ezen a filmen fogom kitölteni a gyorsan felgyülemlett frusztrációmat. Kurvára sajnálom. TÉNYLEG. (nem) De legalább bevallom.
Úgy látszik, újabb tétel került a generációs szakadékok listájára. Vannak ugyanis a ’90 előtt világra jöttek, akik számára a legnagyobb királyságok közé tartozik a Mel Gibson-féle Mad Max trilógia. Meg vannak azok, akik ’90-ben és után születtünk, és oké, értjük a báját az egész autós-üldözős-vad-motoros-bosszúállós-menekülős diszutópiának, csak épp nem érezzük át. Nem azért, mert nem tudjuk értékelni a CGI nélkül készült alkotásokat, meg a felfoghatatlanul fiatal Mel Gibsont, meg hát nem erre rejszoltunk éjszakánként, hanem azért, mert a mi ifjúságunkból kimaradt az, hogy metál-dodzsemet nézzünk másolt videókaziról. És ettől nem leszünk kevesebbek. Az, aki nem ért velem egyet, tehet egy szívességet és nyugodtan leszophat.
1985-ben látott utoljára a világ új Mad Max filmet, 20 évvel később pedig megérkezett a (szigorúan nem 4) az újabb történet, ezúttal a nyugdíjazott Mel nélkül, a Hannibalnak öltözött Tom Hardyval az élen, meg a szó szerint félkarú rabló Charlize Theronnal. Hogy miről szól a történet? Megvan a trailer? Az autós-üldözős jelenet? Nnna. Ennyiről. Benjamin és Adorno sírva kaparják a koporsóikat. A vicces kis videó szerint pedig Mel Gibson sem repes a boldogságtól.
Ha egészen korrekt és pontos akarok lenni, történetünk szerint a posztapokalipszisban élő Max (Tom Hardy), a volt rendőr (akinek családját ugye 36 évvel ezelőtt megölte egy motoros banda) magányosan rója a sivatagot. Hogy mit csinál szabadidejében? Ki a faszt érdekel? Menekül, meg ilyenek. Szóval Maxet elkapják a hadfiúk és „vérzsákot” csinálnak belőle, ami szabad értelmezésben annyit tesz, hogy valamelyik hadfiú két lábon járó vérdonora lesz. A hadfiúk egyébként Joe katonái, és tudni kell róluk, hogy haldokló, nem utolsó sorban állandóan öngyilkos bevetésekre járkáló kamaszfiúk, akik belefejeltek a mészporos vödörbe és azzal etetik őket, ha dicsőn halnak meg, a Valhallába kerülnek. Ők kísérik egyébként a hadivasat, ami egyik településről a másikra (pl. Gáz Város, Skúló Farm) szállít értékes árut (terményt, anyatejet, üzemanyagot, lőszereket, ilyesmiket), amik elengedhetetlenek egy-egy közösség túléléséhez. A hadivasat ezúttal Furiosa (Charlize Theron) imperátor vezeti, ám az értékes tejen és terményen kívül más is lapul a csomagtartójában.
Nem sokkal az indulás után ugyanis kiderül, hogy megszöktette Joe fiatal ágyasait, akiknek más feladatuk sincs, csak az, hogy az ocsmány, keléses öregembernek groteszk, csonka fiai mellé végre egészséges gyereket szüljenek. Ha pedig már kiöregedtek, jók lesznek fejőstehénnek. Mikor kiborul a bili, és kiderül, hogy a lányok nincsenek a helyükön, a hadúr díszes kompániája társaságában Haragina nyomába szegődik. A díszkíséret egyik autóján ott feszít Max is, akit jobban beöltöztettek, mint Hannibal Lechtert fénykorában, majd – nem nehéz kitalálni – egy rohadt nagy vihar diszkrét takarásában – kiszabadul és csatlakozik a szökésben lévő lányokhoz. Ami ezután jön: üldözés üldözés hátán, veszélyes autók, fegyverropogás, meg motoros nagyik, akik természetesen a lányoknak igyekeznek segíteni majd.
Hogy az eredeti trilógia alapján hova lehetne tájolni a Fury Roadot? Egyértelműen valahová Az országúti harcos környékére (második rész), ami azért örvendetes, mert a rendező, Miller nem a harmadik rész családi-vígjáték vonalát erőltette tovább. Azt viszont, hogy mi az isten történt a világban, amiért minden egy kibaszott nagy sivataggá vált, még most sem igazán tudjuk, és ami azt illeti, az alkotók eddig sem törekedett arra, hogy ennél több ki is derüljön a dologról. Az viszont például kifejezetten zavaró, hogy a Fury Road készítői néhány alapvető dolgot telibeszartak, például azt, hogy mekkora harc folyt a trilógiában az üzemanyagért, meg mondjuk azt is, hogy sugárfertőzött volt a víz, sőt, igazából Az Igazság csarnokán innen és túlban például benzin sem volt, mert egyik részről a másikra jóformán elfogyott. Itt persze teli tankkal ment napokon át az autósüldözés, hát elnézést kérek, nyilván én vagyok a gyökér, hogy nem láttam a baszott nagy napelemeket egyik kocsin se… De nyilván tisztában vagyok azzal is, hogy szamár vagy teve vontatta szekerekkel nehéz lenne látványos és izgalmas akciófilmet összehozni.
Fojtogató giccsözön
Ami szintén zavaró a Fury Roadban, hogy ész nélkül kombináltak össze benne jó pár dolgot. Az alap Mad Max világot az inkább germános (és már én kérek elnézést, hogy mindenhová nácikat vizionálok, de számomra az, hogy mindenhová egy bizonyos fajta pecsétet nyomnak, és ez a jelkép mindenhol megjelenik, meg ott a dupavés Valhalla, stb, részben egyértelművé teszik a dolgot), mint inkább skandináv mitológia bizonyos szegmenseivel, a motoros-blackmetálos kiegészítőkkel teleaggatott kripliket az ép, nem klasszikus értelemben vett ártatlanságukat megőrizni igyekvő, az anyaság tisztaságában fürdő nőkkel, fura és indokolatlan mellékinformációkkal (ilyen például a zöld hely felé tartó, a mocsaras vidéken flangáló emberszerű cuccok mászkálása) és az aránytalansággal, ami az egész filmet jellemzi. Ilyen például a motoros mamik felbukkanása a film utolsó egyharmadában, akik jóval nagyobb hangsúlyt kaptak a 120 perc alatt, mint például a háttértelepülésen élő bármelyik ember, pedig arányaiban véve a mamik, meg a plebsz is kb 15-20 percet voltak a vásznon. Spoiler: azt bezzeg mindenki sajnálja, ha a mamik közül meghal valaki, de azt, hogy éhen és szomjan hal mindenki a településen, persze te is keresztbe leszarod.
De ugyanez vonatkozik Haraginára is, aki sokkal inkább főszereplő, mint Max, akiről igazából az eddigi filmek is szóltak. Hát mi folyik itt Gyöngyösön?! Lehetne ez akár szép és ívelt kontraszt is, csakhogy nem az, inkább fölösleges bábeli zűrzavar.
Nem tetszett például a még indokolatlanabb fast motion technika alkalmazása sem, amit ugye többnyire horrorfilmekben látni, hogy még parábbá tegyék a paranormális jelenségek mozgását, illetve olyankor is meg lehet figyelni, ha elmebetegeket ábrázolnak. Na most ezt maximum csak nézni volt horror, mert azon kívül, hogy rohadtul zavaró, keresnivalója nem sok volt a vásznon, és az alap trilógia sem indokolja egyáltalán az alkalmazását.
Plusz egynek pedig ott van a metálos fickó, aki az egyik teherautó platóján zúz az autós üldözések alatt: ha ez nem teljesen funkciótlan és undorítóan giccses, akkor nem tudom, mi az.
Jogos a felvetés, hogy húsz év után tényleg csak ennyi tellett George Millertől? Ha ezt ’90-ben megrendezi, az épp ott adott technikai lehetőségekkel (a CGI-os megavihart lehetett volna mással helyettesíteni), akkor talán-talán még le lehet ezt a dolgot tuszkolni a népek torkán, így viszont a cselekmények puritanitásával együtt sem áll arányban az egész. Persze ha azt vesszük, hogy forgatókönyvírói szempontból két totál amatőrrel kellett dolgoznia, akkor nincs is min meglepődni, viszont nem hiszem, hogy azt szeretné, ha a Babe és a Táncoló talpak 2 miatt emlékezne meg róla a világ.
DE még nincs veszve minden
Ami a filmet mégis megmenti attól, hogy végzetesen szar legyen, az egyértelműen a látványvilág, és amennyiben eltekintünk a hiper-szuper-mega-homokvihartól, akkor sem kapunk túl rossz végeredményt. A mozi 80%-a autós üldözős-harcolós-gyilkolászós jelenetekből áll, amelyek igencsak mutatósak lettek. Mindemellett Tom Hardy is egészen jól megállja a helyét Maxként, mi több, az alaptrilógiától elrugaszkodva ezúttal nem csak egy névleg őrült fickó bonyolódik országúti harcba, hanem a vásznon is megjelenik a bűntudat, az évek alatt felgyülemlett kín, a magány, a hallucinációk. Hardynak egyébként is jól áll ez a figura, és itt is ügyesen játszotta el a karakter sovány, de finom tipródásait. Persze Theront sem kell félteni, bár Furiosa karaktere meglehetősen egysíkú, látszik, hogy csonka kézből is kirázta az egészet. A félkarú amazonról viszont származásán kívül keveset tudunk meg és őszintén szólva számomra még az indíttatása sem kristályosodott ki. Lányok megmentése in progress>>lányok megmentve>>probléma megoldva. Cső. És igazából a többi színésszel is ez a helyzet.
Ami a filmet végül igazán elfogadhatóvá teszi, az a soundtrack. Az akciójelenetek komolyságához és vadságához mérten erőteljes, de nem túlzó, a main track pedig eredeti, baromi fülbemászó és hatásos.
Végszó:
A Mad Max: Fury Road annyira tipikusan látványvilágra és nem cselekményre építő blockbuster, amennyire csak lehet, bár ha párhuzamba állítjuk a Transformersekkel, Max fényévekkel elhúz Optimus fővezér mellett. Persze blockbusterekre nem is azért ülünk be, hogy a létező és a lét közötti ontológiai különbségről, meg a heideggeri egzisztencializmusról elmélkedjen az ember. Szerencsére nem menthetetlen a film, tehát az, aki a hőség elől moziba menekülne, illetve szeretne sivatagba menni, de nem szeretné, hogy homokos legyen a papucsa, az erre a filmre üljön be. Hogy a 3D segít-e abban, hogy még teljesebb legyen az élmény, azt nem tudom megmondani, viszont 2D-ben elviselhető volt a dolog.
