Volt a tavalyi évnek egyetlen jó filmje is? Jó, jó, volt, maradjunk ennyiben. A lelki békém érdekében. De az biztos, hogy a Transzcendens nem tartozott közéjük. Sajnálom, sajnálom, de végleg kiderült számomra, hogy Johnny Depp már nem tud újat mutatni, semmilyen téren, nemhogy emberként, de AI-ként sem. Mesterséges intelligencia? Igen. Isten és a technika viszonya? Eeeeeegen. Technológiai fejlődés, mint lehetséges evolúciós irány? Yepp. Lehet ebből szar filmet csinálni? Már hogy az istenbe ne?!

Van egy sztori. Aminek van egy fő csapásvonala. Általában elég hamar tisztázódik, ki kinek az oldalán áll: vannak jók, rosszak, meg a kettő között ingadozók. Hogy ki melyik oldalon áll, az attól függ, hogy a történet melyik részében hal meg az illető és mennyire sajnálod közben. Namost ha egy film alatt öt percenként gondolkodnod kell azon, hogy ugyan most akkor a jó a rossz, vagy a rossz a jó, mert kurvára nem tudod eldönteni, hogy ki az anyáddal azonosulj a történetvezetés során, az vajon mennyire segít téged a film minőségének meghatározásában? 

Elárulom, semennyire. Mert persze az élet nem fekete és nem is fehér, pláne nem szürke, de azért bassza meg a kutya, meg a kedves felesége is, ha minden rohadt számítógépet fel kellene gyújtani azért, mert a technológia-ellenesek már megint behisztiztek valamin, akkor bizony húzhatjuk megint magunk az ekét, meg küldhetünk galambpostát a szomszéd faluba.

A kényes témák egyike a mesterséges intelligencia. Furcsa, hogy egyetlen film sem született még arról, hogy ennek a csapásvonalnak bármilyen hasznát is vehetné az emberiség. Merthogy a gonosz robotok, a felhőbe fellőtt agyak evidensen elvesztik a humánumhoz kötődő viszonyukat, az érzelmeiket, ebből fakadóan pedig eredendően ki akarják pusztítani az emberiséget. 

Nyilván nincs ennek más alternatívája. Térjünk csak vissza nyugodtan a tehcnika nélküli világba, csudijóvolt. Mert igazából a nanotechnológia is csak azt a lehetőséget tartogatja magádban, hogy kurvára csak elpusztíthatatlan zombikká válik mindenki, előbb vagy utóbb. Meg hát annak, akinek fellővik az agyát a netre, immediately istenkomplexusa lesz, és az egész világon terjeszkedni, hódítani és uralkodni akar, egy nagyobb jó érdekében. 

A véleményekkel persze nincs semmi baj, azért vannak, hogy ki legyenek mondva, mesélve, mutatva. Csak ne párosuljon szar forgatókönyvhöz, meg nagy költségvetéshez. A Transzcendens ugyanis épp ez. 119 percnyi hülyeség mesterséges intelligenciába csomagolva, felrázva, nem keverve, Johnny Depp pályafutásának egyik nem épp felemelő alakításával, pár C kategóriás és feltörekvő színész produkciójával. Amúgy Morgan Freeman. Most, komolyan, Morgan Freeman?! Istenem, valaki küldje már el kényszerpihenőre azt az embert! Wally Pfister meg őszintén szólva maradjon csak az operatőrségnél, az jobban ment neki, mert rendezőnek eddig elég csapnivaló.

Szóval akkor kinek is a pártjára álljak? A nőére, aki érzelmeinek köszönhetően fellőtte a férje agyát a netre, majd megbánta, és rájött, hogy egy nemkicsit hosszú kódsor valójában nem az, akihez hozzáment feleségül? A férjnek, aki csúcsszámítógéppé válva, emberi és roboti racionalitást suttba dobva mindenhatónak képzeli magát, és létrehoz egy olyan technológiát, mely bámivé képes áttranszformálódni, ezzel emberek életét mentve és megkönnyítve? A technológiallenesekére, akik meggátolják a mesterséges intelligencia globális hatalomrajutását, ezzel évtizedekre visszavetve mind a fejlődés bármiféle lehetőségét? Esetleg Morgan Freemanére, mert Morgan Freeman?! Hát nem tudom, döntsetek ti :3