[30-35 közötti, egyértelműen randizó pár a moziban, a film közepén, nő a pasinak]

- És? Tetszik a film?

- Aha, jó.

-  Neked amúgy bejönnek ezek a szexuális játékok?

- Hááááááát............... nem............. tudom..............

Most azt hiszed, jön egy újabb alázós kritika A szürke ötven árnyalatáról. Háh, hát nem!! Tegnap este a moziban ülve megvilágosodtam, és rájöttem, hogy egyrészt a könyv, illetve az azt követő megfilmesítés zseniális húzás volt. Mégpedig (nem, nem a kurvasok pénz miatt, amit a film készítői és James zsebre vágnak) azért, mert az egész alkotógárda felismerte azt, hogy a nyugati társadalom fogyatkozásának problémáját csak régimódi szexel lehet megoldani. Igen, a klasszikus babacsináló dugással.

Mert hát mit lát az asszony a képernyőn? Álmai dugását. Az ember meg mit? Azt, hogy az asszony begerjedt és szexelni akar. Mi történik? Az asszony hazarángatja az embert, megkéri, hogy kötözze ki egy tökmindegy-milyen-nyakkendővel az ágyhoz, fenekelje el, utána pedig addig kefélje, míg "azt sem tudod, ki vagy". Szóval ha 9 hónap múlva hirtelen kimagaslóan nagy lesz a gyermekszületések száma világszerte (és nehogy azt gondold, hogy ott nem, ahol betiltották a filmet, óóóóóóó, dehogy!!) akkor emlékezz, én szóltam. Én kibaszottul szóltam. 

Két dologról álmodik minden lány

A tökéletes esküvőről, és az első szexuális kapcsolatról. Minden lány azt szeretné, ha egy olyan férfi dugná meg először, aki igazán legény a gáton, sportos és erős (kockás has előny!), intelligens, humoros, nyáladzásig romantikus, de kellően határozott, lehetőleg jómódú és természetesen minden gondolatának vágyai tárgya körül kell forognia. Randi előtt hozzon rózsát, utána kísérjen haza. Az első alkalom ne fájjon, na jó, mondjuk, de csak egy kicsit, evidens, hogy kinyal, szopás szóba sem jöhet, amit szó nélkül tűr, illetve nyilvánvalóan öt perc után a csúcsra juttat. Persze aztán minden kislány rájön, hogy ilyen rohadtul nem létezik, de addigra már úgyis mindegy. Na pontosan ez az, amire E. L. James építkezett ragyogó trilógiájának írása közben. 

Az első úristen kb. 4:30-nál bukik ki belőled

Fancy vágóképek, ráhangolódós zene, majd jön az első párbeszéd: megismered Ánásztézsát, főhősnőnket, aki olyan rendes, hogy készít influenzás barátnője helyett egy nagyon fontos interjút az iskolaújságba Mr. Grey-el, egy állati menő cég fiatal vezetőjével. Természetesen Ánásztézsa rögtön hanyattesik Mr. Grey irodájába lépve, de ne, ne nevess lécci, ez olyan ciki, szegény, hát ajj, már így is zavarban volt, amiért nem olyan hipertrendi topmodell, mint például az offiszos titkárnők :'( Kriszcsön persze nagyon megértő és türelmes, szóval minden oké, lemegy az interjú, amiben van egy őszinte, de kissé zavarbaejtő kérdés is - Mr. Grey, ön meleg? (nem röhög hangosan, ez nem vicces). Kriszcsön természetesen nem jön zavarba, uhh, mák. Interjú után elválnak útjaik, de szerencsére nem sokáig, hamarosan Ánásztézsa munkahelyén futnak össze, ahol Kriszcsön vásárol néhány dolgot (szolid faszméregetés kíséretében) Áná segítségével. Huh, ti is érzitek ezt a feszültséget?! Olyan meleg lett itt hirtelen... Ugorjunk.

Egy idő után már tényleg nem tudsz mást mondani, csak azt, hogy úristenúristenúristenúristenúristenúristen (hangosan!)

Olyan sok esemény történik egyszerre a vásznon, hogy megértem, ha nehezen fogadja be az agyad. Feltűnt például az, hogy Ánásztézsa állandóan bevesz valamit a szájába? Például Kriszcsön cerkáját? (Amit jegyzeteléshez adott kölcsön, még az interjú alatt, ajj, hová figyelsz?!) Vagy az, hogy már attól félig elmegy, ha Kriszcsön ránéz? Vagy az, hogy a kompozíciók olyanok, mintha épp a Broadway egy (ZS kategóriás) mjúzikelében szerepelnének folyamatosan (pontosan ugyanakkora ripacskodással)? 

[A 30-35 év közötti randizó pár férfitagja a moziban, úgy, hogy kb csak az egész terem hallja (de szíve hölgye mindenképp), mennyire okos: - Ó tudod, Kriscsön most Chopint játszik!]

Külön tetszett, hogy a mozi is hozzátett egy csomó élményt a filmhez, az nagyon jó volt, mikor az egyik szpotlámpa például folyton vibrált a plafonon, olyan különlegessé tette a hangulatot. Meg az is, hogy volt egy eltévedt kis molylepke, ami sosem tudta, hogy a vászon felé közeledjen-e, vagy repüljön inkább a ventillátor felé, és legyen öngyilkos? De például a mozi munkatársai is tökre élvezték az előadást, hangosan pofáztak végig a film alatt, és azt sem tudták, hogy a jobb oldali, vagy a bal oldali falat támasszák épp derék szögben, látványosan szenvedve?

Most figyelj, szpojler allert!

A tök nagy csavar a filmben, hogy van valami fura Kriscsönben, merthogy ő szereti az ilyen domináns-alávetett játékokat, műbrokikat, ostrot, korbácsot, csatos övet, köteleket és kötelegelőket, felfüggesztéseket, bimbócsipeszeket és -szorítókat, paskolókat, anális dugókat, bilincseket, szájpeckeket, stb. És ami több, mint durva, hogy azt akarja, hogy Áná az alávetettje legyen! És még szerződést is akar erről íratni vele!! A titoktartás miatt, meg a testi épsége végett!!! Úristenúristenúristen! És amúgy meg tök rohadék, mert az egy dolog, hogy Kriscsön folyton azt akarja, hogy Ánásztézsa írja alá a szerződést, de a célja eléréseképp ki is elégíti közben, sokszor, finoman és kevésbé finoman, vesz neki egy szép autót, meg mekbúkot, meg fancy könyveket, hát csinál ilyet tisztességes ember?? Áná meg egyre csak akaratoskodik, meg dacoskodik, meg azt hiszi, hogy ez csak játék, és bármit megtehet, merthát ugye megtehet, hiszen mégiscsak nála van a punci, aminek az lesz a vége, hogy Kriszcsön büntetésből elfenekeli, amiért Áná megsértődik és bőg, és nem szexelnek többet, és vége a filmnek :(

Hogy mit tennék legszívesebben ezek után a rendezővel és a forgatókönyvíróval, illetve Jamesszel?

Nem, nem ölelném meg őket. Hanem keresnék egy kurva nagy faszt, amivel mindegyikőjüket egyenként agyonverhetem. Félreértés ne essék, tudtam, mire ülök be. Tudtam, hogy szar lesz, és azt is tudtam, hogy alapvetően szarból dolgoztak az alkotók. És valahogy az sem lepett meg, hogy megmaradt a könyvből áradó primitivitás is. Romantika. Pénz. Baszás. Romantika. Baszás. Baszás. Baszás. Pénz. Romantika. Baszás. Sadness. Ez volt a 124 perc ritmikája. A latin-amerikai szappanopera-szint mellett sokat a párbeszédektől sem kellett várniuk a mozizóknak, de akkor, mikor a kocsiajándékozós jelenethez értünk, és a következő mondatok hangzottak el:

– Szép kocsi, bár nem a te stílusod.

– Persze, mert nem is az enyém. Tessék [odadob egy kulcsot]

– Te... Vettél nekem egy kocsit?!

– Remek megfigyelő vagy, Anastacia.

hangosan azt mondtam, hogy nincs több kérdésem. Basszátok meg egymást. 

Egyébként az egy 12 éves, katolikus iskolába járatott könyvtáros hülyegyerek és a sérült, "kívülről kemény vagyok, de a páncélom alatt érző szív dobog" keménylegény karakterén kívül sikerült megalkotni a világtörténelem legidegesítőbb mellékszereplőit. Az anyát, aki olyan szinten szarba sem veszi a gyerekét, hogy egyrészt folyamatosan rábassza a telefont egy "szeretlek szivem" mondattal, illetve még a diplomaosztójára sem képes elmenni, majd miután bemutatják neki leendő vej-jelöltjét, "na ezt én is megdugnám" kacsintással közli a lányával, hogy csak ésszel. Az újságíró-lakótársat, aki amellett, hogy a filmes sztereotípiát erősítve minden média-munkás személyiségével párhuzamosan egy ostoba, szopadék ribanc, még irritálóan érdektelen is. A haversrác, aki annyira jelentéktelen, hogy az egyetlen jelentősebb szerepét meg sem filmesítették, úgyhogy csak a nyomulós majmot játszhatja. Az anyósét, akiről csak annyi derül ki, hogy egy arrogáns segg és szeret hivatlanul betoppanni a gyereke lakásába pont akkor, amikor az épp ordenáré kefélésre készül a szüzességét nemrég elvesztett új csajával. A sógornőét, akinek fura frufruja van és hiperaktív, valamint a sógorét, aki mindent megkefél, ami mozog. Ja, és ne feledkezzünk meg Taylorról. Ő egy fuckin' robot. De legalább keveset beszél és sosincs útban.

(Az OST egyébként irritáló. Az operatőri munka hagyján, de a vágó szerintem minden második vágópontnál elaludt. A színészektől semmit nem kapunk, csak a könyv felszínességét. A forgatókönyv a regényhez hű, szóval szar. Sam Taylor-Johnsonnak pedig - az isten szerelmére - kurvára ne adjon soha többé rendezői munkát senki. Köszönöm, hogy elmondhattam. Ilyet amúgy még nem mondtam, és soha nem gondoltam, hogy bármikor is kijelentek, de a film totálisan elvette a szexhez való kedvemet.)

Hogy mi a verdikt? A film mind a 7440 másodperce tömény unalom volt és pontosan ugyan az, mint a könyv-változat: unatkozó háziasszonyok maszturbációs segédeszköze.

Végül pedig szeretném kifejezni őszinte felháborodásomat

Mert hogy van az, hogy a pasik mindig megkapják a maguk cici-punci adagjukat a vásznon, a lányok viszont nem láthatnak egy tisztességes faszt sem???? Értem én, hogy szado-mazo helyett ez csak egy szoft-pornó, de ki mondta azt, hogy elég egy kis fanszőr és három milliméternyi fütyi-tő egy szexjelenetben?! Több faszt a mozikba!

Remélem egyébként, hogy a mögöttem ülő két randizó azért jót kefélt a film után. Hajrá szaporodási politika! Kibaszott boldog Valentin-napot mindenkinek.