Először is. Hű. Hűűűűű. Hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűha. Legfőképp azért, mert a film nézése közben kegyetlenül elfeküdtem a nyakam, és még negyed óra elteltével is alig akar mozogni.

Másodszor. Ha már rendkívüli égi jelenségnek lehettünk tanúi ma - egy részleges napfogyatkozás képében -, miért ne beszélgethetnénk hasonló témáról? Csillagok között.

Ja, és még valami. Ez nem szokványos kritika lesz. A Spoiler allertre tessék nagyon figyelni, nem véletlenül van kint!!

Tizenötezerszer lerágott csont az Interstellar. Oké, nem is mostanában dobták ki, szóval volt idő a csámcsogásra. Az emberiséget megmentő, nagy igazságokat kimondó sci-fit láttunk már párszor. Persze egy Christopher Nolan agyábó kipattant sci-fi-vel más a helyzet. Matthew McConaughey sem új a drámai szerepekben, és istenbizony jól csinálja. Bár miközben a filmet néztem, folyton A kapcsolat című, '97-es mozija jutott eszembe, mert mintha a folytatását láttam volna, vagy valami hasonlót, 70 évnyi sztori különbséggel. Szóval vegyük a nagy adagnyi apai és felfedezői érzéssel telített farmert, majd lőjük ki az űrbe. És lássuk, fel tudja-e venni a kapcsolatot az idegenekkel, de legfőképp: talál-e új otthont a földieknek?

Essünk túl a könnyebb részen: A LÁTVÁNYTÓL LEPETÉZEL

Vagy legalábbis valami nagyon hasonló. Egy alapvetően szépen fényképezett filmről van szó, amihez toljunk hozzá kibaszott sok látványelemet. És ez egyszerűen fantasztikus. Csodálatosan szép a féreglyuk, illetve az a pillanat, mielőtt az űrhajó áthatol az eseményhorizonton. A galaxisok eszméletlenül gyönyörűek. A féreglyuk pedig... beszippantja a tekintetedet, és egy idő után úgy érzed, bárcsak téged is magába rántana. Érdekes egyébként a multidimenzió ábrázolásmódja is, a bolygók felszínének megjelenítése pedig kifejezetten tetszetős. (Amúgy kurvára tetszenek a robotok. Hangozzék ez bármilyen furcsán, elegánsak, letisztultak és rettenetesen praktikusak. Imádom, hogy beleolvadtak a vezérlőpultba. És igen, imádom TARS humorérzékét :D)

A zene. Zseniális. Csodálatos az a kettősség, amit Zimmer alkalmaz: a földi jeleneteknél a zongorát, az űrrel kapcsolatosaknál pedig a Hammond orgonát, ezzel nem csak az érzelmeket fokozva, de földöntúli, illetve szakrális élménnyel is hozzájárulva a teljességhez.

Visszatérve Matt-re, ügyes alakítást láttunk tőle. Megint. Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy már jó ideje szkippeli a gagyi vígjátékokat, és könnyedén veszi az összetettebb, komoly karaktereket. Habár Coopként kissé idegesítő volt azt látni, hogy mindent tud, de tényleg mindent, azért örültem, hogy volt legalább egy valaki a filmben, aki tudja, mit miért csinál. Le a kalappal. Szintén jár a vastaps Anne Hathawaynek. Annak ellenére, hogy kedvelem, sosem tartottam túl sokra, valószínűleg szintén a D kategóriás vígjátékai miatt. Ezúttal viszont egy árnyalt, sokrétű, (a film jelentésétől függetlenül) mély alakítást kaptunk tőle. Jeeeee! A Murph-ök (Mackenzie Foy, Jessica Chastain, Ellen Burstyn) meglepően nem idegesítőek, és annak ellenére, hogy egyenként viszonylag kevés időt töltenek a vásznon, jár nekik is a taps, well done, girls. Michael Kane pedig... hát ő Michael Kane, szóval neki nem igazán kell bizonyítania semmit. Jól áll neki az idős, az emberiség megmentéséért fáradozó, a Spoiler! legnagyobb seggfej szerepét magára vállaló Spoiler! karakter.

Hogy jó volt-e a film?

Nem tudom megmondani miért, de erre nem tudok egyértelmű választ adni azonnal, és nem a kivitelezés miatt, mert az hibátlan és csillagos ötös, és nem is a fizika miatt, mert ahhoz nem értek. Hanem a mondanivaló miatt.

Egyébként az igenre hajlok. A hezitálásom oka az, hogy gyakorlatilag az összes feltett kérdésre kapunk választ, és mégsem kapunk igazi választ semmire. És nem azért, mert nincsenek benne valódi konkrétumok. Spoiler! Mert megtudjuk, Coop hazatér-e. Megtudjuk, hogy mi lesz a Föld, így az emberiség sorsa. Kivéve, ha már az első két jelenetből levágtad, hogy mi van és kimentél a moziból/kikapcsolatad a gépedet ennél a pontnál. Megtudjuk azt is, hogy a gravitáción kívül a szeretet az, ami képes téren és időn áthatolva hatással lenni az életünkre (igen, igen, igen, mindenki szerint bullshit. Szerintem is, de úgy néz ki, sokaknak ez bejött.) És arra is megvan a válasz, mit kellene tennie az emberiségnek a saját túlélése érdekében: valakinek önként és dalolva bele kéne lőnie magát egy feketelyukba, hogy megtalálja, majd lemorzézza nekünk a megoldást. Őszintén? Ha Nolan tökösebb lett volna, és kihagyják a forgatókönyvből az egyetemes szeretet témát, egy sokkal egyértelműbb és elfogadhatóbb álláspontot kaptunk volna, kérdőjelek nélkül. És ez a film kurvanagy hibája, beleértve azt is, hogy még ez sem ad pontos magyarázatot arra, hogy került Coop és Murph a NASA támaszpontra, majd lövette fel magát apuci az űrbe csak azért, mert kapott egy bináris kódot „tőlük”. Ilyet akkor is ritkán csinál az ember, ha dúl benne a felfedező. Szerintem. Ilyet mániákusak csinálnak.

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a film a saját istenévé teszi az emberiséget (háborgó kereszténydemokraták, takarodjatok vissza a barlangotokba!). Merthát a film elején még feltételezed, hogy nem a szellemek, hanem Isten az, aki a jeleket küldi a kis csapatnak, habár szó sem esik róla. Aztán feltételezed, hogy ő az is, aki Brand kezét megérinti a féreglyukban. Hiszen egy tisztességes, magára valamit is adó isten multidimenziós. És valahol, mélyen belül azt is feltételezed, hogy az "ők" az tulajdonképpen az "ő". Szerintem valamilyen szinten már mindenki fejében megfordult az, hogy Isten talán egy intelligens űrlény. (Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg Erich von Danikent :3) De ez amúgy tök mindegy is, mert úgyis kiderül, hogy az, aki a jeleket küldi, egy jövőbeli, magasabb szinten álló emberiség, amelyik amúgy úgy rángatja a szálakat, ahogy akarja, szóval visszamehetnének akár jóval korábbra is, hogy helyes útra tereljék fejlődésük sorsát, de nem. Kurvára nem értek a fizikához (és most szerintem adjon hálát mindenki magában annak, hogy nem léptem természettudományos területre), de már csak szimplán az az alapfelállás, hogy a film végén egy multiverzumban basztatják a történéseket, önmagában véve egy jó kis tér-idő paradoxonhoz kellene, hogy vezessen, nem? Persze nem abban az idősíkban, ahol a történet játszódik, de ezt a fejlettebb emberiség nyilvánvalóan kézben tudja tartani ilyen hiperkockaizékkel, meg féreglyukakkal. Tegyük hozzá, a legnagyobb önhittség azt gondolni, hogy rajtunk kívül nem létezik fejlett intelligencia az univerzumban. Vagy azt, hogy az embereken kívül csak Isten létezik.

A globális szeretet mellett persze egy másik nagy üzenete is van ennek az egésznek, méghozzá az elemi túlélésről. Erről beszél Matt Damon is, nyúlfarknyi színrelépésekor. És ez egy rohadtul kemény üzenet. Merthogy elméletileg ugye pont ez az, ami minket, embereket arra sarkall, hogy folyamatosan keressük a megoldásokat arra, hogyan ne haljunk ki végleg. Az alapvető állati ösztön: életünk és szeretteink védelmének érdekében sokszor teszünk meg olyan dolgokat is, amik kívül esnek a racionalitáson, vagy lehetetlennek tűnnek. És úgy tűnik - az egyéni sorsokat nem ide sorolva -, hogy ezt elfelejtette az emberiség. Egység (nemzetre, fajra, nemre, vallásra, közösségre való tekintet nélkül és) helyett egyénben gondolkodunk. Hát ne csodálkozzunk, hogy saját magunkat is a veszélyeztetett fajok listájára tesszük 50 éven belül. Túléljük? Ha igen, tévedés ne essék, az nem a szeretet miatt lesz. Hanem azért, mert néhány ember képes lesz összefogni azért, hogy megtalálja a megfelelő megoldást. Ma azonban erre nagyon kicsi a reális esély. Spoiler.

Egyébként azoknak, akik nem értették ezt a filmet, csak annyit mondanék: takarodjatok mindannyian Gravityt nézni. Az való nektek :3

Akkor lesz nagy és hatásos egy film, ha vitát generál. Ez a film pedig tökéletesen alkalmas erre. Van miről beszélgetni vele kapcsolatban. Hát legyen bennünk annyi tökösség, hogy kimondjuk azt, amit gondolunk, és aszerint is cselekszünk!