Kedvenced az iCarly, a Varázsló a Waverly helyről, de ezekből, és a V, mint Viktóriából is kinőttél már? Unod az életed és szeretnél valami trendit nézni/csinálni, de nem tudod, mi legyen az? Hát, egyet mondhatok: ne a társkereső appokat kezd el nyomogatni, mert kurvára meg fognak ölni. Tényleg. Hogy ezt honnan tudom? Az Eye Candyből. Amit pont neked készítettek. Hogy rágyere, a közösségi oldalak veszélyesek. TÉNYLEG.

Múlt héten kérdeztelek bennetek arról, melyik háttérbe szorult sorozatról szeretnétek olvasni, ti pedig szavaztatok is, méghozzá egy hackeres-nyomozós sorozatra. Mióta az MTV sugároz, azóta vannak sorozatai: kezdetben nyilvánvalóan zeneieket (ilyen pl. a híres MTV Unplugged), aztán ahogy haladt szépen előre az időben, úgy tértek át a realitykre (pl. Real Word, 16&pregntant, Tini mamik...), a celebekről szóló műsorokra (MTV Cribs, Nitro Circus), a vígjátékokra (Jackass, Punk'd, Akward), később pedig a drámákra (Skins, Dead at 21), de például animációs sorozatok is kötődnek a csatornához (pl. Daria, a Beavis és Butt-head, de 2003-ban még egy évadnyi Pókembert is elvittek). Az Eye Candyt a drámák közé pozicionálta a csatorna, de előre le kell szögeznem: ahhoz nem sok köze van. Ez ugyanis egy tini-krimi.

A The Hills-be oltott CSI

Az Eye Candy (szabad fordításban Cukorfalat) egy fiataloknak szóló nyomozós sorozat, ami egy csomó másik sorozatból lopkodta össze saját magát. A fő csapásirány persze a fent említett két széria, de találunk benne egy csipet nem is annyira Gyilkos Elméket, mint inkább A mentalistát, hiszen a bonyodalmat nem sok, hanem csak egy sorozatgyilkos okozza részről részre, és a főhős, illetve a közte fennálló kapcsolat feltűnően hasonló Patrick Jane-éhez és Red Johnéhoz. De tegyük hozzá, hogy valamennyit A Zodiákusból is sikerült nyúlni, legalábbis ami a közbeavatkozós média-munkás részt (direkt nem újságírót írok, hiszen ezúttal egy bloggerről, illetve blogger-csapatról van szó) illeti.

Szóval a sorozat elején megismerkedünk főhősünkkel, Lindyvel, aki nemrég vesztette el édesanyját, és az ő elsődleges feladatává vált az, hogy vigyázzon húgára, Sarára. Ez persze nem épp könnyű, hiszen a kamasz Sara napokra eltűnik, fiúzik, meg ilyenek, és sikátorokban bandázó tinik közül kell kirángatnia a nővérének. Ám hazafelé történik valami: egy gyorsétterem mellett várakozva Sarat Lindy szeme láttára tuszkolják egy furgonba, Lindy pedig teljesen tehetetlenül nézi végig húga elrablását. Pont. A lánynak nyoma veszik, a nővér pedig kétségbeesett kutatásba kezd. Három évvel az eset után találkozunk vele ismét, amint már egy techvállalat munkatársa, titokban pedig hacker életet él, olyanoknak igyekszik segíteni, akik szintén elvesztették egy családtagjukat, a rendőrség azonban tehetetlen az adott esetben. Az is kiderül, hogy Lindy nemrég lebukott, épp a háziőrizetből szabadul. És ki csukatta le? A pasija, akiről menet közben derült ki, hogy zsaru és a New yorki rendőrség kiberbűnözés-elleni osztályán dolgozik. Hát LOL. Szóval a szabadulást megünneplendő Lindy barátai úgy döntenek, nem csak egy sima buliznak egyet, hanem gyorsan be is regisztrálják egy Tinderhez hasonló appra. Magyarán az oldal a közelben, szintén ezt az appot használó srácok(/lányok) profilját dobálja fel, amit tetszikelhetsz, vagy eldobhatsz. Ha a másik is tetszikel téged, match-eltek, utána pedig mehet a chit-chat, meg a puszi, meg a flört, meg a lekvár. Lindy elég hamar össze is szed egy csomó machet, és beszél is a fiúkkal. Ám eljön az éjfél, Hamupipőke pedig a sok randi után hazafelé siet. Menet közben azonban kiderül: valaki figyeli őt. Nem csak a városi, hanem az otthoni webkamerán keresztül is, a furcsa SMS-eket pedig hamar hullák kezdik követni. Egy biztos: a kukkoló gyilkos azok közül való, akik szintén a Flurtual-t használják, sőt, Lindyvel is beszéltek az ominózus éjszakán. De ha ez még mindig nem elég, a pszichopata sorozatgyilkos Ben-t, a lány ex-zsaru pasiját is megöli, közvetlen az után, hogy ismét összejöttek. Így hát őrült macska-egér játék kezdődik meg Lindy és a Flirtual-gyilkos között, akinek Sara elrablásához is lehet köze: a kérdés, hogy ki kapja meg először azt, amit akar - Lindy a bosszúját, vagy a gyilkos Lindy-t? 

Már a sztorilájn vázlatából is látszik, hogy az MTV ezúttal elsősorban a közösségi média trendjeinek vonalán akarta befogni azokat a fiatalokat, akik nemrég nőttek ki a Disney-csatorna műsoraiból, de mondjuk az NCIS-hez túl fiatalnak érzik magukat. A kezdeményezés nem rossz, hiszen egy olyan témával rukkoltak elő az alkotók, ami akárhonnan is nézzük, a tinik körében kikerülhetetlen. És talán racionalitás-alapja is lehet a dolognak, hiszen mi is lehetne jobb játszótér egy pszichopata sorozatgyilkosnak, mint a közösségi média? Ennek jó pár szegmensét dolgozza fel a széria, a randioldalaktól a challenging-jelenségen és a hoaxokon át a kiberterrorizmusig nem totálisan széles a skála, de van miből meríteni. Ez pedig egy tíz részes sorozattól kezdetnek nem rossz. A sorozat persze nem csak a bűntényekre és azok megoldásaira fókuszál (a szép fiúk és szép lányok úgyis kiverik ezeket a fejedből), hanem kapnak némi teret a kapcsolatok is, és hát mire másra is gondolhatnánk, mint a főszereplő és a fiúk között szövődő románcra? Hogy épp melyikkel? Néhány szerelmi háromszög után elvesztettem a fonalat, de nem is ez volt a lényeg. Az ordenáré valószerűtlenségek ugyanis jobban lekötöttek. Mindezt annak a félelmetes felfedezésnek a tükrében, hogy egyértelmű: bármi, bármikor feltörhető, és ez ellen gyakorlatilag egy egyszerű felhasználó semmit nem tehet, sőt, rá sem jön, hogy baj van, míg random el nem vágják a torkát.

Vámpírok, vérfarkasok, kotródjatok; hackerek, szevasztok!

(Még akkor is, ha azt sem tudjuk, mit csináltok valójában)

Kezdjük például azzal, hogy a történet alapjául R.L. Stine könyvei szolgálnak, aki köztudottan gyermek-horrorokat és ifjúsági-thrillereket ír. A Bustle.com az író Goosbumps című sorozatára hivatkozik cikkében, ugyanitt szedi össze a legszembeötlőbb különbségeket sorozat és könyv között. Itt kell megjegyezni azt, hogy nem is feltétlenül csak az a probléma, hogy Lindy a könyvben szőke, a soriban meg nem, nem csak egy legjobb barátnője van, hanem kettő, stb, hanem az, hogy mind a 10 rész nagyon érezhetően lebutított: az alkotók nem csak a fiatal felnőttek, hanem a kamaszok számára is próbáltak egy, a trendekre építő, rémisztő sorozatot készíteni. Ehelyett viszont egy riogató és nem túl okos széria lett az eredmény, amiben a próbaidős hacker-lány úgy járkál a nyomozókkal kihallgatásra, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, az, hogy hackelés közben magától értetődően hangosan gondolkodnak és alánarrálják azt, amit csinálnak, amit természetesen rajtuk kívül senki sem ért, de ami a legrosszabb, hogy senki nem tesz különbséget hackerek és crackerek között. A sorozat ugyanis alapjáraton egyenlőségjelet von a kettő közé és teljesen összemossa a fogalmakat, ami kifejezetten ártalmas. Habár régi a cikk, érdemes elolvasni, alapvetően mi is a különbség köztük, Subdimension magyar nyelvű véleményét itt találod.

Ha netán mégis sikerül felülemelkedni az érdekes, de elcseszett történeten, akkor ott a következő pont, amin meg lehet botránkozni: a karakterek és a színészek. Az ugyanis csak egy dolog, hogy a főszereplőt a Nickelodeontól nyúlta az MTV, de úgy látszik, a fiatal színésznőknél elvárás, hogy a Kristen Stewart starterpakkot alkalmazzák, tehát összesen két gesztust: az üres, érzelemmentes arckifejezést, illetve a bárgyú bamba mosolyt. Na most elméletileg mindkettőnek SZEXINEK KELLENE lennie. Én kérek elnézést. Szóval Victoria Justice-nak arról kellene meggyőznie egy egész világnyi kamaszt, hogy feltörni pl. a rendőrség szerverét, és semmibe venni az utasításokat menő dolog, mindezt úgy, hogy természetesen mindenki számára elérhetetlen, viszont lefekszik azzal az emberrel, aki lecsukatta, meg potenciális sorozatgyilkosokkal flörtöl, mintha nem lenne holnap. NA MINDEGY.

Az ellenpólus sem sokkal jobb, a céltudatos, kemény fából faragott Tommyt, a meggyilkolt ex-pasi társat Casey Jon Deidrick alakítja indokolatlan szemforgatásokkal, és a többnél is több ideges, "komolyan mondom baszdmeg, nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem, itt én vagyok a főnök!" tekintettel. Nem teljesen tehetségtelen a srác egyébként, viszont a rá szabott tini-bálvány hacukából nem is tudott kiszabadulni egyszer sem a széria során. Kiersey Clemsons-nak azonban többé-kevésbé hitelesen sikerül hoznia a jó szándékú, pletykás legjobb barátnő szerepét, aki azon felül, hogy állandóan aggódik BFF-e miatt, még egy menő klubot is irányít. Nem mindig hiteles a játéka, de az összes színész közül viszonylag normális. Hurvey Guillen talán épp az ő ellenpontja - ahogyan Victoriáé Casey -, hiszen habár minden sorozatba kell egy vicces figura is, aki a beszólásaival pörgeti meg a hangulatkereket, a Lindy kollégáját játszó mindenlében nagy kanál George karaktere elég laposra sikerült. Persze nem teljesen, hiszen van, amikor indokolatlanul felröhög az ember egy-egy rész alatt, a szerepe hangsúlyát egyszerűen nem sikerült eltalálni. Hol túlságosan jelentős az, amit csinál, hol mintha nem is létezne, és valahogy sosincs olyan vele kapcsolatban, hogy arany középút. Őszintén szólva a többiek nem igazán érdemelnek kiemelést, egyszerűen annyira sablonosak, hogy annál sablonosabbak már nem is lehetnének. (Bocsánat, de már az első részben rájöttem, ki a gyilkos, szóval nem igazán azért néztem végig a sorozatot, mert érdekelt pl. a fő történetszál)

Egy évad után vége

Habár vannak betegségei a sorozatnak, egyáltalán nem értem, miért kaszálta el az MTV már egy évad után. A sorozat viszhangja ugyanis nem volt olyan rossz, a csatorna azonban végül nem rendelte meg a következő évadot. Ami számomra azért meglepő, mert amennyiben korrigálták volna az első évad nyilvánvaló hibáit, egy egészen jó sorozatot kaptunk volna végeredménynek. Ezen túllépve pedig egy csinos kis cliffhangerrel zárult az első évad, ami elég nagyra nyitotta azokat a bizonyos kapukat, ezzel rengeteg lehetőséget adva a folytatásra, az alkotói kibontakozásra, na meg a viszonylag széles rajongói tábor kiszolgálására. Erre pedig nagyon is kíváncsi lettem volna, de már sosem tudjuk meg, mi is lett bizonyos dolgokkal. Az indoklás mindenesetre a negatív visszajelzésekre utalt.

Summa Summarum

Az Eye Candy a tiniknek, fiatal felnőtteknek szóló figyelmeztetés: csak ésszel a hackeléssel és a közösségi oldalakkal, hiszen isten tudja, ki és miért figyel minket a túloldalról. Ami alapvetően nem egy rossz koncepció, és talán még jó is lenne, ha nem azt üzenné, hogy ha pl. Tinderezel vagy Flirtualozol, az összes barátod meghal, te pedig élő játékszerré válsz. Mindenesetre ha a nyári hőségben valami nem túl elgondolkodtatót szeretnél látni, aminek köze van a social mediához, egy lövést megér a dolog.