A kód neve: Egy csodálatos elme felturingolva

avagy így ne tálald a homoszexualitás témáját, ha nem akarsz nácinak tűnni az egész világ előtt

Egy bölcs ember egyszer azt mondta: 

Sose szabad fullba nyomni a kretént.

Emlékszik bárki arra a bizonyos filmre 2001-ből? Arra, ami John Forbes Nash amerikai matematikusról szól. Arról az emberről, aki a játékelmélet terén ért el kiemelkedő eredményt, és aki nem mellesleg paranoid skizofréniától szenvedett. És akit nem Sherlock alakított. Bocs. Szóval az a mozi 4 Oscar-díjat és 4 Golden Globe-ot kapott. Miért? Tudja a halál, 14 éve volt. Igazából az, hogy az A Beautiful mind kurvajó. És mit tesz isten? 2015-ben kijön egy ehhez kísértetiesen hasonló film, ami habár a meleg Alan Turingról szól, valahogy mégis... Neeeee. Ne cifrázzuk a hányást, mert attól se illatosabb, se szebb nem lesz. Mai filmünk - ha jól számolom - a 8 Oscar-díjra jelölt Kódjátszma.

Ha van film, ami tipikusan arra készült, hogy az Akadémia elé vigyék, ahol majd szépen összesöpröget ezt-azt, akkor az a Kódjátszma. Nagy nevek: pipa. Megható, kemény társadalmi témákat feszegető forgatókönyv: pipa. Narratív történetvezetés: pipa. Korreleváns történelmi idősík: pipa. Hangzatos bölcsességek: pipa. A film során legalább egyszer elhangzik a film címe: pipa. És úgy... ajj. Úgyis addig fogtok basztatni, míg meg nem mondom, mi a bajom, ugye?!

Alan Turing tisztessége érdekében követelem, hogy forgassanak az életéről egy új filmet!

Aki nem tudná, ki is az az Alan Turing: angol matematikus, aki a modern számítógéptudomány egyik atyja volt. És például ő volt az is, aki részt vett a németek rettegett Enigma-kódjának feltörésében a II. világháború alatt. Vagy annak, aki odafigyelt infó órán gimiben, ismerős lehet a Turing-teszt is, mely azt hivatott eldönteni, gondolkodik-e egy gép? Ez így kellőképp izgalmasnak tűnik, miért is ne lehetne belőle filmet készíteni, pláne, hogy Hollywood manapság zabálja az életrajzi ihletettségű filmeket? 

A történet azzal kezdődik, hogy rendőrt hívnak a Turing-házhoz, úgy tűnik, betöréses lopásról van szó. Már rögtön az elején kapunk egy kis kikacsintást, spoiler allert! hihi, ciános poén, kurva eredeti ellőni a végkifejletet 3 perc 45 másodperc után. spoiler allert! 

Aztán elég hamar ki is robban a II. világháború, emberünk pedig rövid úton, isten tudja miért, vintage nácik kíséretében bemenetel a Bletchley parkba. Az állásinterjút szemét HR-esként Tywin Lannister tartja. Meglepő, de rögtön ki is akarja dobni a kissé személyiségzavaros Turingot - Sherlock viszont marad, és jöhet további 100 percen át tartó érzelmi fasszopkodás.

A zseni persze nem maradhat társak nélkül, ezért összeáll a nyelvészekből, matematikusokból és rejtvényfejtőkből álló Szupercsapat. Feladatuk az, hogy feltörjék az Enigmát, erre azonban csupán 24 órájuk van, mivel a rejtjelezés minden nap éjfélkor megváltozik. Adott hát a kérdés: a zseniális elmék meg tudják fejteni a világ legbonyolultabb üzenettitkosítását? Sikerül-e megnyerniük ezzel a háborút? Mekkora áldozatokat hozhat egyetlen ember a világ békéjéért? És vajon joga van-e istent játszani? S hogyan alakul egy homoszexuális férfi sorsa a kegyetlen '40-es években? Ezeket a szignifikáns kérdéseket is boncolgatja e remek alkotás.

Ja igen. Turing meleg volt.

Amit a film második fele elég erősen hangsúlyoz is. Aki nem volt tisztában ezzel a ténnyel (mert mondjuk lusta volt felcsapni a Wikipédiát, mielőtt elment moziba, vagy elindította a torrent letöltését), az a film második felében kap a fejéhez, hogy JAAAAAAAAAAAAA, szóval ezért van az, hogy még egyszer sem akarta megdugni Joant (Keira Knightley), pedig már megkérte a kezét?! Ezzel az égegyadta világon semmi baj, a homoszexualitás nem a nyolcvanas évek szülötte. A baj azzal van, hogy a brit társadalom egészén kívül a film maga is devianciaként kezeli a témát. Pedig elméletileg pont azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet arra a közigazságtalanságra, ami miatt Turing haláláig szenvedett. Nem hiszem, hogy azért viselkedett furán, kerülte az emberek társaságát, dadogott, fejezte ki nehezen a gondolatait, kerülte a szemkontaktust, merült bele folyton a gondolataiba, révedt a múltba, és rendelkezett átlagon felüli intellektussal, mert homokos volt. Nem vagyok orvos, de ez maximum csak Asperger-szindrómára utal. A probléma az, hogy ezen apró kis megbélyegzés miatt a film alkotói sem lesznek jobbak a náciknál. Éppen ezért, ha van igazság a földön, Turing életét újra megfilmesítik, és azúttal ezeket az alkotókat a közelébe sem engedik a készülő mozinak.

A fekete leves: Knightley simán leszínészkedi Cumberbatcht

Ha túllendülünk a szar történeten, talán várhatnánk némi csodát a színészi teljesítménytől, a rendezéstől, a zenétől, bármitől, amitől egy kicsi hit is marad bennünk az emberiségben. Hát nem. A dialógusokat vélhetően egy rosszabb képességű hatodikos kislány írhatta, oraveczcoelhoi haljammal. 

Néha azok az emberek, akiket semmire sem tartanak képesnek, visznek véghez mások számára elképzelhetetlen tetteket.

Ez a mondat így rendben van. Elsőre meghatódsz és bólogadsz, talán még te is bekönnyezel, mint a film szereplői. Másodjára már húzod a szád, de azért elmosolyodsz a népekkel együtt. A sokadik bőgés után meg a hajadat téped azzal a felkiáltással, hogy faszomat, mostmár elég legyen.

Benedict Cumberbetchel egyébként - isten lássa lelkem, imádom őt - tényleg az volt a baj, hogy fullba nyomta a kretént. Kimaxolta a verbális és nonverbális kelléktárát, le a kalappal a mimikája és minden előtt, amit általában művel, korunk legjobb karakterszínészének tartom, itt viszont túl sok volt belőle. Azért megcsillant néha a zseni, de a kretén erősebb volt. Meglepne, ha alakítása meghozná neki a legjobb férfi színész Oscarját.
Üdítő színfolt volt Keira Knightley, érdekes módon leszínészkedett mindenkit, pedig alapvetően nem vagyok oda érte. Finom játéka érdemelne egy jelölést, ez sajnos elmaradt. Charles Dance legnagyobb bánatomra nem tudott kilépni Tywin Lannister karakteréből, a szigorú vezető itt is visszakacsintott, pedig jó lenne látni, hogy nem csak ezt a figurát hozza 100 százalékos tökéletességgel. Mark Strong valamiért csak önmaga árnyéka volt, és annak ellenére, hogy az MI6 master of puppetsének szerepét kapta, eléggé semmilyen volt. Említésre méltó Matthew Good, akin legalább látszódtak emberi és alig túljátszott érzelmek, kár, hogy "a másik, köcsög zseni" karakterét kapta meg, és maradt is az, a film végéig.

Egyébként MESSZE A LEGIDEGESÍTŐBB FILMZENE a Kódjátszámé, amit valaha hallottam. Kurvára irritáló, mikor random könnybelábadásnál, vagy "súlyos társadalmi problémákat" boncolgató jelenetnél kezd el szólni az érzelmes muzsika, hadd tudja már a néző, hogy most mindenkinek sírnia kell ám. Hogy az anyámba jelölhették ezt a legjobb filmzene kategóriában?! A másik, hasonlóan idegesítő mozzanat a korabeli felvételek bevágásai voltak. Nem mondom, hogy teljesen elbaszott az ötlet, inkább a kivitelezés az: a mini-érzelmi csúcsponton belebegtetett, hatásvadász klippek és hangsávok nem könnyítették a történelemben való elhelyezkedést, inkább csak irritálóak voltak. Morten Tyldum ezek után pedig ássa el magát, kurva mélyre.

Az összes átkozódás ellenére azért egy patront megér. Egyet, nem többet. A fényképezés és a díszlet szépen kivitelezett, vannak benne egész jó jelenetek, a nagy egészt nézve azonban nemhogy nyolc, tőlem egy Oscar-jelölést sem érdemel.