Ex Machina: Pinokkió kislány akar lenni
Szembefordulnak alkotóikkal és az a céljuk, hogy leigázzák az emberiséget. Legyünk egészen őszinték, a legtöbb mesterséges intelligenciáról (MI) készült film erről szól. Lásd például a Transzendens című 2014-es filmet, ahol az érzékeny téma mellett még Johnny Deppel és egy lényegretörően semmitmondó véleménnyel is előrukkoltak az alkotók, de ott van a nemrég kijött Ultron kora is, melyről itt írtam részletesebben. Úgy tűnik, a filmes világ nem igazán törekszik arra, hogy sokban változzon ez a tendencia. Persze vannak kivételek (Spilberg A.I.-a talán ezek közül a leghíresebb), de sajnos túl kevés ahhoz, hogy a hollywoodi mércét egyensúlyba, akár egy kicsit a másik oldalra billentse. Pedig nem új keletű a téma iránti érdeklődés, elég Fritz Lang 1927-es Metropolisára gondolni, még annak ellenére is, hogy itt nem ember és teremtménye konfliktusáról van szó. Miért félünk annyira attól a gondolattól, hogy az általunk alkotott gépek egyszer megdöntik a hatalmunkat? Talán azért, mert mi is meggyilkoltuk isteneinket és sajátokat állítottunk a helyükre? Habár az Ex Machinának nem ez a mondanivalója, mégis feldobja a labdát és érdekes következtetéseket von le emberről, istenről és mesterséges intelligenciáról.